Az internettel való viszonyom átalakult az elmúlt egy évben: redukálódtak az offline töltött perceim. Emiatt esszém témájaként az internetet jelöltem ki, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt egy évem hétköznapjait jelentősen meghatározta az online jelenlét. Az internethasználat frekventáltabban szövi át az életünket a járvány kitörése óta, mint eddig bármikor. Online térbe kényszerült a munka, az oktatás, a szórakozás. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy a kézenfekvő praktikussága mellett miben lehet káros, illetve veszélyes ez az intenzív, állandó online-lét.

Az internetkutatás három különböző komponens vizsgálatával, illetve összehasonlításával történt, amiket alább bővebben kifejtek:

-Meg lehet vizsgálni az internet létrehozásának történeti alakulását. Mivel ez a folyamat a későmodern, illetve a posztmodern korszakban zajlott, ezért ezeknek a korszakoknak az értékrendje mindenképpen összefüggésbe hozható az internet természetével.
-Elemezhető aspektus lehet továbbá az internet, mint létező organizmus. Górcső alá lehet venni tulajdonságait: “mindenütt-jelenvalóságát”, valamint “azonnaliságát”. Ezen aspektusokon keresztül meglehet állapítani az internet társadalom-formáló hatását.
-Valamint elkezdhetjük vizsgálni saját magunkat is, mivel az internetkutató maga is egy résztvevő-megfigyelő; a tanulmányozott folyamatok megfigyelése és elemzése egymástól nem elválasztható folyamatok.

Történeti alakulása/megítélése

Az internet eredetileg egy katonai-ipari komplexum volt, létrehozásának körülményeiről nem szabad megfeledkezni: az 1960-as években fejlesztették ki, Amerikában, a DARPA (Defense Advanced Research Project Agency) keretein belül. A hadipar kezében az egész bolygó elemezhető információvá alakult át, azzal a céllal, hogy kiismerjék az ellenséget, valamint, hogy képesek legyenek megelőzni annak végzetes támadásait. Hadi-ipari kötődései miatt ezért kezdetekben egyöntetűen negatív volt a megítélése, amit jól ábrázol az órán is említett HAL is, a 2001 Űrodüsszeia fedélzeti számítógépe.

1990-ben az internet és a technokultúra levetkőzte negatív konnotációit, és kezdetét vette a technooptimizmus. Az asztali számítógép megjelenése személyessé tette a technológiát. Ezt a folyamatot felgyorsította és elősegítette, hogy a számítógépek radikálisan megváltoztak: megtörtént a miniatürizáció és a hálózatosodás, ami közelebb hozta a démoszt a technológiához.
1990-től az internet a számítógépekre ráépülő hálózatot teremtett: a honlapok linkjei között kialakult egy láncolat,melynek következtében létrejött a világháló (Word wide web)

A 2000es évek elején megjelentek a közösségi hálózatok.

Az internet és ezzel együtt a számítógép megváltozott státuszát példázza az Apple marketingje is, amely úgy hirdette a termékeit, mint eszközöket a bürokrácia lebontásához, az egyéni öntudat kiteljesedééséhez és egy új, kollaboratív társadalom felépítéséhez.( Turner, 2018)
Az internettörténettel kapcsolatos ismereteim forrásaként szeretném megjelölni Fred Turner: A hálózatok diadala című tanulmányát.

Internet, mint létező organizmus

A következőkben Ropolyi László: Hálólét és forradalom című előadására fogok támaszkodni, melynek segítségével megpróbálom összegyűjteni az internet tulajdonságait. Az említett előadás négy szempontból vizsgálja meg az internet természetét:

-Vizsgálja, mint technikai rendszert, ami egy mestereségesen kialakított közeget generált. Ez a közeg a későmodern individuum érdekeit fejezi ki, valamint az ő céljait szolgálja. Ezen aspektus nyomán elemezhető az internet számítástechnikai, mérnöki oldalról.
-Vizsgálja, mint kommunikációs eszközt, ami az interneten közösségeinek hálózatából alakult ki. Ehhez a területhez kapcsolható a közösségi média kialakulása, térhódítása. Az internet tartalmait kezdeti időszakban intézmények, tartalomszolgáltatók állították elő, később viszont ezt maguk a felhasználók tették meg.
-Vizsgálja, mint kulturális közeget, jelesül, mint Cyber-kultúra, ami az internet segítségével létrehozott és megosztott értékeket foglalja magában. Az internet, mint a végtelen tudás tárháza, egy folyton növekvő könyvtár, ami állandóan termeli és gyarapítja az adatokat, az információkat, a tartalmat. Azáltal, hogy a számítógépek online hálózatokba kapcsolódtak, kijelenthető, hogy a tudás és az információ jelentősége növekedett a termelési viszonyok tekintetében (Lyon 1988; Zuboff 1988; Castells 2005; DeSanctis és Fulk 1999)
-Valamint vizsgálja, mint önálló organizmus, amely a hagyományosnak mondható szférákra ráépül, de ezektől különbözik. Ehhez bevezeti a hálólét fogalmát, mely szerint az ember nem kettő, hanem három világban él: természeti lényként, társadalmi lényként, valamint az interneten létező hálólétlakó lényként.

Ropolyi előadásán túl szeretném ismertetni a digitális kapitalizmus természetét, valamint a párhuzamba állítani az internet működését Marx filozófiájával. Ebben segítségemre volt Sidó Zoltán: Digitális kapitalizmus című cikkje, valamint, valamint Christain Fux: A Marxi internet című tanulmánya.

Az internet megítélésének megváltozásával együtt létrejött a digitális kapitalizmus, ami az internetet a folyamatos megfigyelés és adatgyűjtés eszközévé tette. Ellentétes ez a funkció Norbert Wiener korábbi víziójával, amely a kibernetikát és a rendszerelméletet egy összekapcsolódó, a homeosztázis nyugalmi állapota felé tartó társadalom megoldásaként látta. De jelen helyzetben nyugalmi állapotról szó sincs: a digitalizáció megteremtette a dolgozók, az internetezők aprólékos megfigyelését, felügyeletét. Ezt a bekamerázott területetek, a GPS-nyomkövetők, valamint a számítógépes aktivitást ellenőrző szoftverek segítették elő. Philipp Staab ezt digitális taylorizmusnak nevezi: azt a létállapotot, amiben a dolgozók kiszolgáltatottak lettek a munkaadókkal szemben.

Ha a munkát úgy definiáljuk, mint tevékenység, ami másnak értéket és profitot termel, akkor az internet felhasználói ingyenmunkát végeznek például a különböző közösségi médiák aktív használatával. Christian Fux Marx filozófiájának ismeretébe vizsgálja az internet, s a következő, ingyenmunkához kapcsolódó állításokat teszi:

• A munka anyagtalanná válik.
• A munka ingyenes, nem fizetett, de önként vállalt, és másokkal ingyen megosztott lesz.
• A munkát végző nem választható el a fogyasztótól.
• Maga a felhasználó válik a cégek számára értékesíthető áruvá.
• A digitális munka során nem játszik szerepet a munkaidő, és áruviszonyok helyett közvetlen pénzviszonyok érvényesülnek.

Internetkutató, mint résztvevő-megfigyelő

A történeti áttekintés és a jellemzés összefoglalása után rátérnék az elmúlt időszakban megváltozott helyzet(em)re.
Kényelmesnek tűnik az online-lét, sőt lokális és fizikai értelemben sok szempontból praktikus is. Mivel külkerületben lakom, ezért nekem gyakran gondot okozott, hogy időre beérjek a belvárosba. Ebben a helyzetben valahogy mindenki egyenlő távolságból indul, itt csupán a különböző sávszélességek szabhatnak gátat a pontos megérkezésnek.
Azonban ennek a praktikus kényelemnek ára van: a figyelem minőségének a romlása. Szellemi értelemben egyáltalán nem kényelmes a virtuálisan történő kommunikáció: gyakrabban elkalandozik a figyelem a szabadság látszata, a direkt felügyelet hiánya miatt. Viszont még akkor sem ér célba maradéktalanul az információ, ha fegyelmezetten jelen vagyunk. Számomra a virtualitás csökkenti az információk befogadhatóságát. Fizikai szempontból is nehezebb hosszútávon a monitor előtt ülni, egy idő után nehéz figyelni, mert elfárad a szemünk.
A tér megváltozott szerepe hatással van a rendszerek és rutinok kialakítására: a munka, az iskola, a sport, a szórakozás mind az internet közös terébe kerültek, aminek hatására, mintha elvesztették volna valódiságukat. Olyan érzésem van, mintha az internet terében csak mímelnénk a cselekvést. Elveszett a közvetlenség, és más értelmet nyert a metakommunikáció. Sokan kikapcsolt kamerák és monogramok mögé bújnak, akkor is, amikor megszólalásra, vagy megszólításra kerül sor.
Nagyon várom már, hogy kikapcsolhassam a számítógépemet a nyárra.