Kassák Lajos: Az abszolút film+filmrajzok

A vásznon világos és sötét foltok, horizontális, vertikális és diagonális vonalak egymásmellettisége, egymástmetszése történt a kinotechnika legtökéletesebb formájában, mesetartalom nélkül.

A vásznon megjelent a nézőkkel szemberohanó lokomotív, amelyen a megzsúfolt emberek Berlin felé röpülnek és következtek gyors, világosan összekomponált egymásutánban a vonat mentén előkerült tájak, világos és sötét mértani csíkok, homorú és domború formák, a telefondrótok egymást keresztező hálózatai, a karcsú szemaforok, nagy fehérkeretes tábláikkal, akár az óriási figyelő szemek és a hidak acélkonstrukciói, az alagutak ordító mélységei és mindez nem véletlenszerűen, de ezer fölvételből kiválogatottan, mintegy architektónikus elrendezésben.

A filmnek nincs novellisztikus tartalma, nincs tendenciózus társadalmi beállítottsága, félreérthetetlenül önmagáért való, a filmalkotás jelentőségét reprezentáló produktum. Nem elbeszél, hanem megtörténik. Az élet játéka a síkon, a szemeinken át jön el hozzánk és elfelejteti velünk háttérbe szorult halló-, tapintó- és beszélőszerveinket.

Érezni a csöndet, a szürke levegőt. És az üres utcahosszból a szél most előhömpölyget egy árván maradt, tiszta papirlapot. A szürke egyhangúságban ez a fehér forma már előhírnöke a bekövetkező égi világosságnak és a földre kárhoztatott emberek, állatok és gépek megmozduló harcainak és robotjainak.

Ezek a viaszbábuk eddig ismeretlenek vagy idegenek voltak előttünk az ő merev ürességükben, s most meglepnek és megdöbbentenek bennünket halott életükkel. És valahonnan már megint újabb vonatok és az utcákban megjelennek az első emberek, sötét ruhákban és kemény járással a kipihent munkások. Látjuk őket egész figurában s aztán csak a súlyosan dobogó lábaikat, mint valami idegen terhet cipelik magukon az embert a gyárak, üzletek és irodák felé.

Az ember, az állat és a gép csodálatos formái és mozgásai. Az organizmus és az organizáció.És semmi keresettség és sehol nyoma se a spekulatív konstruálásnak. Minden a helyén van, minden önmagáért él és mégis érezni, hogy itt minden hozzátartozója és képviselője az egyetemes nagy életnek.

A legfilmebb film.